2013. október 10., csütörtök

Dóri szülinapi tortája



El sem tudom hinni, de az én gyönyörű "pici" lányom az idén ünnepelte az utolsó 1 X-es szülinapját. Mintha ma lett volna, mikor először fogtam a karomba az én szépséges, csöpp lánykámat. Emlékszem, hogy élveztem a babázás minden pillanatát, majd a mondókázást, éneklést, az első suta lépéseket. Emlékszem, hogy szinte fizikai fájdalmat éreztem, mikor oviba ment, mert a nap jelentős részében kiszakadt az életemből. Aztán úgy felgyorsult minden: iskola, alsó tagozat, felső tagozat, továbbtanulás, középiskola és az idén már érettségizni fog. Felnőtt! És megint rám tör az érzés, mint amikor oviba ment, az szívszaggató, hogy egyre hosszabb időre szakad ki az életemből.

Majd túlteszem magam rajta, mindig ott leszek nekik a háttérben, én, a "biztos pont", azzal a boldog tudattal, hogy a sors megajándékozott két nagyon klassz csajjal, akikre nagyon büszke vagyok, akiket nagyon-nagyon szeretek, akiknek a legszebb dolgot köszönhetem: anyává tettek. Boldogság, hogy vagytok nekem!

Dóri nagy gonddal tervezte a tortáját, fekete-fehér-arany színekben gondolkodott és nagyon szeretett volna egy koronát a torta díszeként. Nagyon-nagyon sajnáltam és dühös voltam, mikor a több napig készített cukormassza tiara a felhelyezéskor megadta magát és darabjaira hullott. Még szerencse, hogy gyöngyszalag és toll mindig van itthon, így megmentettem a helyzetet, bár nagyon bántott a dolog. Dórin is láttam a csalódást, de jól viselte. Kárpótlásként kapott tőlem egy "igazi" arany koronát. :)
Dorcikám! Isten éltessen!


2013. október 9., szerda

Cupcake - az új szerelem


Ma nagyon sok fényképet hoztam (nemsokára recepteket is), annak apropóján, hogy egy új mániám van kibontakozóban.
A őrület rövid története: szeptemberben volt 1 éves a blogom, ami számomra felfoghatatlanul nagy népszerűségnek örvend. Szerettem volna megköszönni azon ismerőseimnek az inspirációt, akik a kezdetektől biztattak, támogattak, láttak bennem fantáziát, ezért a személyes FB oldalamon szerveztem egy játékot, melynek keretében kisorsoltam két tortát. És a játékra jelentkezők csak jöttek-jöttek és több, mint 200-an lettek a szülinapra. Ezért egy kis változtatást iktattam be, és egy 12 db-os cupcake kollekciót is felajánlottam nyereményként.

Őszintén, még magam is meglepődtem a döntésemen, mert a muffin nem az én műfajom. Nem szerettem benne, hogy alul tömör tészta, felül sok krém, de ezt a problémát sikerült áthidalnom. Túró Rudi muffint és egy saját ötletelésű gesztenyekrémmel töltött meggyes muffint sütöttem, és nagyon finomra sikeredtek. 

Nagyon megható volt számomra, hogy minden kollégám gyereke indult a tortasorsoláson és én megígértem a szülőknek, ha nem kedvez nekik a szerencse, akkor meglepem őket is egy cupcake kollekcióval.
Összefoglalva: felajánlottam egy rakat olyan sütit amit nem szerettem csinálni. 

De beindult a sütigyár és én kezdtem elvarázsolódni....
Első körben elkészültek a Nyertesnek szánt muffinok, aztán a családomat sem szerettem volna kihagyni, így a következő kör az övék volt. Majd a sort a kolléga-gyerekek, számszerint 6 lányzó zárta. Én pedig csak gyártottam, gyártottam. Először a Pinterestről inspirálódtam, aztán jöttek az ötletek, nem bírtam kifogyni belőlük, de egyszercsak elfogytak a muffinok. Akkor jöttem rá, hogy ez egy új szerelem kezdete, mikor szülői értekezletről hazaérve este 8-kor képes voltam nekiállni egy adagnak. és negyed kettőkor kaptam észbe, hogy jó volna nyugovóra térni. :)

Akkor jöjjenek az EsztiCake cupcake-ek, akikben azt még különösen szerettem, hogy nagyon fotogének is.